A sugárbetegség foka, okai és tünetei
Tartalom:
- Sugárbetegség tünetei
- A sugárbetegség formái
- A sugárbetegség mértéke
- Sugárbetegség diagnosztizálása
- Sugárbetegség kezelése
- A sugárbetegség megelőzése
A sugárbetegség meghatározása
A sugárbetegség olyan betegség, amely az emberi test ionizáló típusú sugárzásnak való kitettségének eredményeként következik be. A betegség tünetei a kapott sugárzás dózisának nagyságától, típusától, a testre gyakorolt radioaktív hatás időtartamától, a dózis emberi testen történő eloszlásától függenek.
A sugárbetegség okai
A sugárbetegséget a levegőben, az élelmiszerekben, valamint a vízben található különféle sugárzások és radioaktív anyagok okozzák. A sugárbetegség kialakulásának alapja lehet a radioaktív anyagok behatolása a testbe a levegő belégzésével, étkezés közben étkezés közben, a bőrön és a szemen keresztül történő felszívódással, injekcióval vagy inhalációval végzett gyógyszeres kezelés során.
Sugárbetegség tünetei
A sugárbetegségnek vannak bizonyos tünetei, amelyek a betegség mértékétől, kialakulásától, valamint a fejlődésétől függenek, és több fázisban nyilvánulnak meg. Az első fázist hányinger, hányás, keserűség és szárazság érzése jellemzi a szájban. A beteg panaszkodni kezd a gyorsan közeledő fáradtságról, fejfájásról és álmosságról. Ezt a fázist alacsony vérnyomás, egyes esetekben láz, hasmenés, eszméletvesztés jellemzi.
A fenti tünetek akkor jelentkeznek, amikor 10 Gy-t meg nem haladó dózist kapnak. A 10 Gy küszöböt átlépő besugárzást a bőr vörösödése jellemzi, a test leginkább érintett részein kifejezett cianotikus színárnyalattal. Az első fázisú sugárbetegségre a következő tünetek is jellemzőek: a pulzusszám változása, az izomtónus egyenletes csökkenésének megnyilvánulása, az ujjak remegése, az ínreflexek szűkülete.
Sugárzás után az elsődleges reakció tünetei körülbelül 3-4 nap alatt eltűnnek. Megkezdődik a betegség második fázisa, amelynek látens (látens) megjelenése van, és két héttől egy hónapig tart. Javul az állapot, a közérzet eltérését csak a megváltozott pulzus és a vérnyomás határozhatja meg. Ebben a fázisban a mozgás során a koordináció romlik, a reflexek csökkennek, a szemgolyó akaratlan remegése jelenik meg, és más neurológiai rendellenességek is lehetségesek.
12 nap elteltével, 3 Gy-nál nagyobb dózissal, a betegeknél progresszív kopaszodás és a bőrelváltozások egyéb megnyilvánulásai kezdenek kialakulni. 10 Gy-t meghaladó dózis esetén a sugárbetegség azonnal átmegy az első fázisból a harmadik fázisba, amelyet kifejezett tünetek jellemeznek. A klinikai kép a keringési rendszer károsodását, a különböző fertőzések kialakulását és a vérzéses szindrómát mutatja. Növekszik a letargia, a tudat elsötétül, az agyödéma nő, az izomtónus csökken.
A sugárbetegség formái
A sugárbetegség megjelenése az 1–10 Gy vagy annál nagyobb tartományú ionizáló sugárzás emberi testre gyakorolt hatásából lehetővé teszi e betegség besorolását krónikus vagy akut formában zajlóként. A sugárbetegség krónikus formája a test hosszú, folyamatos vagy időszakos hatása alatt alakul ki, napi 0,1–0,5 Gy radioaktív dózissal és 1 Gy-nál nagyobb összdózissal.
A sugárbetegség mértéke
A sugárbetegség akut formája négy súlyossági fokra oszlik:
- Az első fok (enyhe) 1-2 Gy dózisú sugárzás mennyiségére utal, 2-3 hét alatt nyilvánul meg.
- A második fokozat (közepes) magában foglalja a besugárzást 2-5 Gy dózissal, amely öt napon belül jelentkezik.
- Az expozíció harmadik foka (súlyos) a kapott dózist jelenti az 5-10 Gy tartományban, amely 10-12 óra múlva nyilvánul meg.
- A negyedik (rendkívül súlyos) dózis 10 Gy-nál nagyobbnak tekinthető, megnyilvánulása fél órával az expozíció után lehetséges.
A besugárzás utáni negatív változások az emberi testben az általa kapott teljes adagtól függenek. Az 1 Gy-ig terjedő dózisnak viszonylag enyhe következményei vannak, és preklinikai betegségként értékelhető. Az 1 Gy-nél nagyobb dózissal történő besugárzás a csontvelő vagy a bélsugárzás betegségének kialakulását fenyegeti, amely különböző súlyosságban nyilvánulhat meg. 10 Gy-nál nagyobb dózis egyszeri expozíciója végzetes.
Az állandó vagy egyetlen kisebb expozíció hosszú ideig (hónapok vagy évek) történő következményei szomatikus és sztochasztikus hatások formájában nyilvánulhatnak meg. A reproduktív és immunrendszeri rendellenességeket, a szklerotikus változásokat, a sugárzási szürkehályogot, az élettartam lerövidülését, a genetikai rendellenességeket és a teratogén hatásokat a sugárzás hosszú távú hatásai közé sorolják.
Sugárbetegség diagnosztizálása
Olyan orvosok vesznek részt a betegség diagnosztizálásában és kezelésében, mint a terapeuta, az onkológus és a hematológus. A diagnózis alapja a klinikai típusú tünetek, amelyek a páciensnél a besugárzás után jelentek meg. A kapott dózist dozimetriai adatok és kromoszómaelemzés segítségével detektálják az expozíciót követő első két napon. Ez a módszer lehetővé teszi a megfelelő kezelési taktikák kiválasztását, a szövetekre gyakorolt radioaktív hatás kvantitatív paramétereinek megtekintését és a betegség akut formájának előrejelzését.
A sugárbetegség diagnosztizálása számos vizsgálatot igényel: szakorvosi tanácsadás, laboratóriumi vérvizsgálatok, csontvelő biopszia, a keringési rendszer általános értékelése nátrium-nuklienát alkalmazásával. A betegeknek elektroencefalográfiát, komputertomográfiát, ultrahangot írnak elő. További diagnosztikai módszerként a vér, az ürülék és a vizelet dozimetriai vizsgálatát végzik. A fenti adatok összes jelenlétében az orvos objektíven értékelheti a betegség mértékét és előírhatja a kezelést.
Sugárbetegség kezelése
A besugárzott személyt különleges módon kell kezelni: távolítson el róla minden ruhát, gyorsan mossa le a zuhany alatt, öblítse le a szájat, az orrot és a szemet, mossa meg a gyomrot és adjon hányáscsillapítót. Ennek a betegségnek a kezelésében kötelező az anti-shock terápia, amely szív- és érrendszeri, nyugtató és méregtelenítő szereket szed. A betegnek olyan gyógyszereket kell szednie, amelyek blokkolják a gyomor-bél traktus tüneteit.
A betegség első fázisának kezelésére olyan gyógyszereket alkalmaznak, amelyek enyhítik az émelygést és megakadályozzák a hányást. Ha a hányás esetei nem hajlandók, klórpromazint és atropint alkalmaznak. Ha a beteg kiszáradt, sóoldat beadására lesz szükség. A besugárzást követő első három nap súlyos fokú sugárbetegsége méregtelenítő terápiát igényel. Az összeomlás megelőzése érdekében az orvosok noradrenalint, kardiaminot, mezatonot, valamint trasilolt és ellenoldalt írnak fel.
Különböző típusú izolátorokat alkalmaznak a belső és külső fertőzések megelőzésére. Steril levegővel látják el, és minden orvosi kellék, ápolócikk és élelmiszer is steril. A bőrt és a látható nyálkahártyákat antiszeptikumokkal kezelik. A bélflóra aktivitását nem felszívódó antibiotikumok (gentamicin, neomicin, ristomicin) gátolják a nystatin szedése alatt.
A fertőző szövődményeket nagy dózisú antibakteriális gyógyszerekkel (ceporin, meticillin, kanamicin) kezelik, amelyeket intravénásan adnak be. A baktériumok elleni küzdelem fokozható biológiai típusú és célzott expozíciós gyógyszerekkel (antistafilokokkusz plazma, antipszeudomonális plazma, hiperimmun plazma). Általában az antibiotikumok két napon belül kezdenek hatni, ha nincs pozitív eredmény, akkor az antibiotikum megváltozik, és egy másikat írnak fel, figyelembe véve a köpet, a vér, a vizelet stb. Bakteriológiai tenyészeteit.
Súlyos sugárbetegség esetén, amikor az immunológiai reaktivitás mély szuppresszióját diagnosztizálják, és a vérképződés depressziója következik be, az orvosok csontvelő-transzplantációt javasolnak. Ez a módszer korlátozott képességekkel rendelkezik, mivel nincsenek hatékony intézkedések a szövetek inkompatibilitási reakciójának legyőzésére. A donor csontvelőjét számos tényező figyelembevételével és az allomyelotranszplantációra vonatkozó elvek betartásával veszik figyelembe. A recipiens korábban immunszuppresszált.
A sugárbetegség megelőzése
A sugárbetegség elleni megelőző intézkedések a test sugárzásnak kitett részeinek árnyékolásából állnak. Olyan gyógyszereket is előírnak, amelyek csökkentik a szervezet érzékenységét a radioaktív sugárzás forrásaival szemben. A veszélyeztetettek számára B6-, C-, P-vitamint és anabolikus típusú hormonális szereket kínálnak felhasználásra.
A leghatékonyabb megelőző intézkedéseket a sugárvédők használatának tekintik, amelyek kémiai védő vegyületek, de sok mellékhatással rendelkeznek.
A cikk szerzője: Mochalov Pavel Alexandrovich | d. m. n. terapeuta
Oktatás: Moszkvai Orvosi Intézet. IM Szecsenov, szakterület - "Általános orvoslás" 1991-ben, 1993-ban "Foglalkozási betegségek", 1996-ban "Terápia".
